Pár óra múlva jönnek DaeJeon-ba én semmit nem ettem mert annyira izgultam, olyan görcs volt a hasamban... Unnie megcsinálta a hajam és a sminkem, a nőies ruhát most se vittem túlzásba.. Nem szeretem ha nagyon megnéznek.
Lassan megérkeztünk a buszmegállóba, és leültünk a padra, SungGi-val. WooJi-éknak el kellett mondani hogy hol szálljanak fel, mit mondjanak a buszsofőrnek.. Szóval eléggé városiak.. Túlságosan is. Feszülten vártuk őket, mikor egy busz közeledett felénk, 90% hogy ők lesznek. Igen, ők is voltak már az ajtóban láttam ahogy mosolyognak, mikor leszálltak WooJi-t megöleltem.. Nem egy sima baráti ölelés volt.. Ez szerelmes ölelés volt, éreztem ahogy dobog a szíve, fejemet mellkasán hagyva hallgattam.
- Szia! - mosolygott rám.
- Sziasztok! - fogtam meg a kezét. -Hova menjünk? Játszótér?
- Igen, oda. Stipi a hinta.- vágott közbe YoungWoo,miközben barátnője homlokára egy apró puszit adott. Nevetve néztük őket, majd kicsit kellemetlenül mentünk egymás mellett Wooji-val. Padot kerestünk valahol árnyékba, ugyan is égetett a nap - kevés sikerrel. Végül egy fa alatt beszélgettünk, miközben a másik két idióta falta egymást. Kis idő után ők elmentek sétálni és mi kettesben maradtunk. Végre. Beszélgettünk az időről, az évszakokról, a suliról. Átlagos dolgok voltak témában.
- Olyan szépet álmodtam. - nézett felém mosolyogva a fiú.
- Uuu én nagyon durvát. Asszem te, nővé változtál tiszta para volt. - nevettem komolytalanul. - És te mit álmodtál?
- Nem fogom elmondani. Még. - titokzatoskodott.
Mikor kifogytunk a témából, oda mentünk Sunggie-ékhoz. Leültünk a padra egymás mellé, mikor észre vettünk három, körülbelül hét-nyolc éves körüli kisfiút. Nagyon néztek minket és nevettek rajtunk. Hát igen. Szerintem minden kisgyerek ezt csinálta ha meglátott egy - esetünkben kettő - szerelmes párt. Főleg akkor kuncogtak hangosan amikor WooJi puszit adott arcomra, indokolatlanul. Gondoltuk aranyos kölykök ezek. Hát nem. Ugyan is vízipisztollyal próbálták elrontani a romantikus hangulatot. Én elbújtam WooJi repülőtér háta mögött, mikor feltűnt hogy még mögöttem van SungGi és mögötte YoungWoo. Hát..Jó. Férfias dolog. Megpróbáltunk elfutni a sok zsarnok "gépfegyveres" elől, de túlságosan is kitartóak voltak és futottak utánunk. Mikor leráztuk őket, YoungWoo és barátnője előrementek és Mi, ketten maradtunk. WooJi mélyen a szemembe nézett. Hirtelen egy szájra puszit kaptam ami.. csalódás volt. Mert időm se volt viszonozni, és hirtelen volt, és semmi élvezet nem volt benne. Tovább mentem.
- Aj. Akkora béna vagyok. - szidta magát, de én csak mosolyogni tudtam ezen.
Tíz méterenként megálltunk, és egy hosszú ölelkezés következett. Az unokatesóm már nem bírt magával. Felhívott - egy utcányira voltunk egymástól - hogy a fiúk mennek haza és menjünk a buszmegállóba. Lassan. Szörnyen Lassan elindultunk. Megérkeztünk a célhoz. Ahhoz az átkozott célhoz. WooJi elhívott mintha elfelejtett volna még valamit.
- Tudni szeretnéd mi volt az álmom? - irtózat szexin mosolygott. Én aprót bólintottam. Amikor.. megcsókolt. És ez nem olyan volt mint a többi. Mintha a kettőszáz-húsz csapott volna belém. A pillangóim hevesen csapkodták a szárnyaikat. Nem akartam elengedni. Soha! Örökké csak csókolni szeretném. Nem tudnám megunni mézédes ajkait. Sajnos el kellett szakadnunk egymástól. Szorosan még magamhoz öleltem, aztán vissza mentünk a barátainkhoz, Ők mit sem sejtve. Még volt tizenöt perc a busz megérkezéséig ezért vártunk. Fejem WooJi vállára hajtottam. Ő ajkát nyálazta meg, és utána újból lekapott. A szerelmes pillanatunkat is csak Sunggie zavarhatta meg.
- Végre! - "suttogta" hangosan, ezért el váltam formás szájától, és pirultan mosolyogtam rájuk. Mind ezek alatt Sunggie belopta WooJi pulcsiját, mert az kell neki, mert nem tudom miért is.
Eljött a halálos ítéletem. Közeledett a busz. A fiúk beálltak a sorba, hogy vegyenek majd jegyet. Mi, Unnie-val elbújtunk egy betonfal mögé, hogy megszerezzük a pulcsiját feltűnés mentesen. Nem. Ez nem ment nekünk, észre vett és futni kezdett felénk. Megindultam én is felé és szorosan magamhoz szorítottam, és megcsókoltam. Aztán ellöktem, mert majdnem elment a busz. Felszálltak és integettek nekünk. Lassan elindult az a csotrogány. Szét esett a szívem, a lelkem, a hasam, a végtagjaim. A testem. Mikor találkozhatunk újból? Megint várnom kell egy fél évet?
"Az igaz szerelem túléli az idő és a távolság próbáját!" Csak ez az idézet tartja bennem a lelket. Én küzdők az igaz szerelemért. A szerelmünkért.♥
2013. 05. 18. ∞ ♥
