I remember~

Jó ég.. Megint.. MEGINT TALÁLKOZUNK!! El se hiszem látom megint tökéletes arcát, férfias hangját hallom és.. érzem a szerelmét. Miután "kikosaraztam" azután mindent megbeszéltünk és semmi nem változott sőt.. Szerintem jobb a kapcsolatunk. Szóval a lényeg hogy megint megyek Sunggie-hoz és találkozok WooJi-val. Nehezen lesz megoldva ugyan is ilyen nagy ünnep lesz a Hwang családba. De eljön WooJi YoungWoo-val! 
Pár óra múlva jönnek DaeJeon-ba én semmit nem ettem mert annyira izgultam, olyan görcs volt a hasamban... Unnie megcsinálta a hajam és a sminkem, a nőies ruhát most se vittem túlzásba.. Nem szeretem ha nagyon megnéznek.

Lassan megérkeztünk a buszmegállóba, és leültünk a padra, SungGi-val. WooJi-éknak el kellett mondani hogy hol szálljanak fel, mit mondjanak a buszsofőrnek.. Szóval eléggé városiak.. Túlságosan is. Feszülten vártuk őket, mikor egy busz közeledett felénk, 90% hogy ők  lesznek. Igen, ők is voltak már az ajtóban láttam ahogy mosolyognak, mikor leszálltak WooJi-t megöleltem.. Nem egy sima baráti ölelés volt.. Ez szerelmes ölelés volt, éreztem ahogy dobog a szíve, fejemet mellkasán hagyva hallgattam. 
- Szia! - mosolygott rám.
- Sziasztok! - fogtam meg a kezét. -Hova menjünk? Játszótér?
- Igen, oda. Stipi a hinta.- vágott közbe YoungWoo,miközben barátnője homlokára egy apró puszit adott. Nevetve néztük őket, majd kicsit kellemetlenül mentünk egymás mellett Wooji-val. Padot kerestünk valahol árnyékba, ugyan is égetett a nap - kevés sikerrel. Végül egy fa alatt beszélgettünk, miközben a másik két idióta falta egymást. Kis idő után ők elmentek sétálni és mi kettesben maradtunk. Végre. Beszélgettünk az időről, az évszakokról, a suliról. Átlagos dolgok voltak témában.
- Olyan szépet álmodtam. - nézett felém mosolyogva a fiú.
- Uuu én nagyon durvát. Asszem te, nővé változtál tiszta para volt. - nevettem komolytalanul. - És te mit álmodtál? 
- Nem fogom elmondani. Még. - titokzatoskodott.
Mikor kifogytunk a témából, oda mentünk Sunggie-ékhoz. Leültünk a padra egymás mellé, mikor észre vettünk három, körülbelül hét-nyolc éves körüli kisfiút. Nagyon néztek minket és nevettek rajtunk. Hát igen. Szerintem minden kisgyerek ezt csinálta ha meglátott egy - esetünkben kettő - szerelmes párt. Főleg akkor kuncogtak hangosan amikor WooJi puszit adott arcomra, indokolatlanul. Gondoltuk aranyos kölykök ezek. Hát nem. Ugyan is vízipisztollyal próbálták elrontani a romantikus hangulatot. Én elbújtam WooJi repülőtér háta mögött, mikor feltűnt hogy még mögöttem van SungGi és mögötte YoungWoo. Hát..Jó. Férfias dolog. Megpróbáltunk elfutni a sok zsarnok "gépfegyveres" elől, de túlságosan is kitartóak voltak és futottak utánunk. Mikor leráztuk őket, YoungWoo és barátnője előrementek és Mi, ketten maradtunk. WooJi mélyen a szemembe nézett. Hirtelen egy szájra puszit kaptam ami.. csalódás volt. Mert időm se volt viszonozni, és hirtelen volt, és semmi élvezet nem volt benne. Tovább mentem.
- Aj. Akkora béna vagyok. - szidta magát, de én csak mosolyogni tudtam ezen.
Tíz méterenként megálltunk, és egy hosszú ölelkezés következett. Az unokatesóm már nem bírt magával. Felhívott - egy utcányira voltunk egymástól - hogy a fiúk mennek haza és menjünk a buszmegállóba. Lassan. Szörnyen Lassan elindultunk. Megérkeztünk a célhoz. Ahhoz az átkozott célhoz. WooJi elhívott mintha elfelejtett volna még valamit.
- Tudni szeretnéd mi volt az álmom? - irtózat szexin mosolygott. Én aprót bólintottam. Amikor.. megcsókolt. És ez nem olyan volt mint a többi. Mintha a kettőszáz-húsz csapott volna belém. A pillangóim hevesen csapkodták a szárnyaikat. Nem akartam elengedni. Soha! Örökké csak csókolni szeretném. Nem tudnám megunni mézédes ajkait. Sajnos el kellett szakadnunk egymástól. Szorosan még magamhoz öleltem, aztán vissza mentünk a barátainkhoz, Ők mit sem sejtve. Még volt tizenöt perc a busz megérkezéséig ezért vártunk. Fejem WooJi vállára hajtottam. Ő ajkát nyálazta meg, és utána újból lekapott. A szerelmes pillanatunkat is csak Sunggie zavarhatta meg.
- Végre! - "suttogta" hangosan, ezért el váltam formás szájától, és pirultan mosolyogtam rájuk. Mind ezek alatt Sunggie belopta WooJi pulcsiját, mert az kell neki, mert nem tudom miért is.
Eljött a halálos ítéletem. Közeledett a busz. A fiúk beálltak a sorba, hogy vegyenek majd jegyet. Mi, Unnie-val elbújtunk egy betonfal mögé, hogy megszerezzük a pulcsiját feltűnés mentesen. Nem. Ez nem ment nekünk, észre vett és futni kezdett felénk. Megindultam én is felé és szorosan magamhoz szorítottam, és megcsókoltam. Aztán ellöktem, mert majdnem elment a busz. Felszálltak és integettek nekünk. Lassan elindult az a csotrogány. Szét esett a szívem, a lelkem, a hasam, a végtagjaim. A testem. Mikor találkozhatunk újból? Megint várnom kell egy fél évet?
"Az igaz szerelem túléli az idő és a távolság próbáját!" Csak ez az idézet tartja bennem a lelket. Én küzdők az igaz szerelemért. A szerelmünkért.♥


2013. 05. 18. ∞ ♥

One chance~

Egy kis közérdekűt megemlítenék az elején.. Szóval amit leírok nagyjából így történt meg velem.. és nagyon nehéz nekem erről beszélni így három-négy hét elteltével is és ne haragudjatok ha későn hoztam a 2. részt de tényleg nehéz. Köszönöm megértéseteket :))

Annyira jó volt megölelni, minden percben csak a karjai közt lettem volna. Nagyon szeretem őt. Elgondolkozva azon, amiket az előbb mondtunk egymásnak, kissé szomorú lettem, mert messze lakunk egymástól és nagyon nehéz így. Az arcomat mellkasába fúrtam így voltunk pár percig.

- Mi a baj? - nézett rám WooJi aggódva.

- Semmi. - mosolyogtam rá álcázva gondomat. - Fázok. - álltam fel, és hisztiztem.

- Nincs kabátod?

- Nincs. - mondtam. Ez után WooJi csak szét tárta karját. - Hogy dobog a szíved. - néztem rá csodálkozva.
- Izgulok. - válaszolta, utána én csak a remegő kezemet mutattam neki.
- Ööö.. - álltam fel és néztem meredten előre. - SungGi-ék minket kémlelnek! - integettem az unokatesómnak. Ezek utána nevetve átültünk a másik padra ahol nem láttak minket. Annyi mindenről beszéltünk és egész végig fogtuk egymás kezét... Csodálatos volt vele lenni, és látva mások irigykedő tekintetét... Olyanok voltunk, mint egy szerelmes PÁR. A szerelmes igaz is a pár szócska nem stimmel. 
SungGi-ék oda jöttek hozzánk kis idő múlva, a másik padot foglalták el. WooJi-val oda mentünk mind végig kézen fogva, vagyis mind két kezemet fogta és mögöttem jött... Mint az oviban. WooJi elvitt, de úgy hogy én háttal voltam az iránynak és szinte a cipőjén mentem. Távolodtunk YoungWoo-éktől, zavartan a kabátomhoz nyúltam, elvettem a padról és mentem WooJi után.
- Lassan jön a busz. - álltam szomorúan.
- Ne menj el. - nézett rám.
- Ott egy utazási iroda! -mutattam a boltra amire nagy betűkkel voltak ráírva városok. - Utazzunk el Paris-ba! - viccelődtem.
- Jó és majd veszünk kis pandákat és lesz állatkertünk és gazdagok leszünk és..és .. - hebegett a fiú boldogan. Tudtam hogy viccből mondta ő is, de jó volt ezen elgondolkozni. Vele élni.. Álom lenne.
- Elkísérsz a buszmegállóba igaz? 
- Nem majd pont itt ezen a szent helyen fogok megállni! - nevetett ki. - Persze hogy elkísérlek. - mosolygott rám.
Pár percig még egymást nézve álltunk. Közeledett felém.. Vagyis nagyon sokáig a szemembe nézett azt gondoltam megfog csókolni. De miután feltűnően sokáig voltunk így, elhajtottam a fejem és megöleltem.
- HeeRa... - vett egy nagy levegőt. - Kérdezni szeretnék valamit.. - itt megint egy nagyobb szünetet tartott, és én kíváncsian néztem rá. - Leszel a barátnőm? - széles mosoly jelent arcán, de én pánikszerűen a karjába borultam... A sírás határán voltam. Tudtam hogy nem lehet. Nagyon messze lakik nem bírnék ki egy távkapcsolatot.
- Most akkor nem? - szipogott a fülembe.
- Kérlek ne haragudj rám. Annyira messze laksz, sajnálom. Lehet életem legrosszabb döntését fogom meghozni. - csuklott el a hangom. Újból magamhoz szorítottam. Percekig csak álltunk és egymásra néztünk. Fal fehér lehetett az arcom. Nem hittem hogy megkérdezi. A pulzusom 10000000 lehetett, SungGi szólt nekünk halkan.
- Bocsi csak mindjárt jön a busz. - mondta arcomat kémlelve, látta hogy baj van.
Elindultunk ugyan csak kézen fogva. Nem tudtam megszólalni nem jött ki hang a számon. Megváltoztatnám döntésem, mert annyira szomorú volt, nem bírtam nézni. 
- Várj.. - állt meg és a könnyét törölte le. Majd megszakadta a szívem. Tovább mentünk elérve a célt. Én a földet "tanulmányoztam", nem tudtam a szemébe nézni.
- Ne haragudj.. - nyögtem ki nehezen, suttogva.
- Nem tudok rád haragudni!
- Jön..a..b..busz.  - dadogtam a járműre mutatva. Még átöleltem WooJi-t egy puszit adott az arcomra és felszálltunk a buszra. Leültem, jött SungGi utánam és kifakadtam a sírásban. Nem tudtam abba hagyni. Sunggie átkarolva vigasztalt vagyis ő is sírt, úgy hogy nem tudta mi a bajom.. Leszállva a buszról, elmeséltem neki mindent, szerinte jól döntöttem. Majd kiderül.

The End~

One chance~

- Unnie! - sikítottam a telefonba. - Ugye tudod hogy holnap megyünk hozzátok Daejeonba? - ugráltam az ágyamon. 

Hát igen.. Egy majdnem átlagos 17 éves lány vagyok a hatalmas Szöulba. Hogy miért majdnem átlagos? A szerelmem másik városban él a másik város alatt Daejeont értem, ami nincs közel hozzánk. Meglehetősen furcsán hangzik ez hogy a szerelmem és még se találkozunk. Bár ismertem, mert voltak közös ismerőseink de nem voltunk jóban. Eddig nem hittem volna, de megtörtént. Minden csak egy viccel kezdődött úgy hogy én írtam rá egy közösségi oldalon. Elkezdtünk beszélni, beszélni,még többet beszélni, mikor már ott tartottunk hogy azt írta hogy szeret. Én még nem éreztem ezt iránta de rá pár hónapra nekem is pillangók voltak a hasamban. Leírtam neki hogy mit érzek és közölte hogy ugyan így érez. Mint említettem  a hétvégén megyek Daejeonba az unokatesómhoz... Aki egy városban lakik Vele.

- Komolyan? - visított ő is. - És WooJi tudja már?

- Nem még nem de pszt!

- Jó jó majd beszélünk le kell raknom. Szia! - köszönt el SungGi. Ekkor rá is írtam WooJi-ra. Másolom. 

HeeRa: WooJi, valamit mondani akarok.

WooJi: Mond. :)

HeeRa: Hétvégén megyünk Daejeonba...

WooJi: Tessék? Akkor találkozunk. Szombaton ráérek kérlek gyertek el.

HeeRa: Szerintem az jó nekem is. :)

Pénteken appa hozott suliból, és vitt el. Nagyon izgultam mikor csak megláttam a Daejeon táblát az út mentén. Mikor megérkeztünk Unnie-ékhoz a nyakába ugrottam.

- Na és mi van WooJi-val? - tért a lényegre.

- Holnap találkozunk - pirultam el. - De jöttök ti is igaz? YoungWoo-val? (YoungWoo SungGi barátja)

- Megbeszélem vele.

Este is beszéltünk WooJival éjfélkor annyira jó volt leírni hogy ma találkozunk. Reggel kipattantak a szemeim vagyis negyed egykor keltem fel. Elkezdtünk készülődni Sunggie-val mikor észre nem vettem az arcomon két orbitális pattanást. Nem szokott lenni az nap kettő is kijött a fejemen. 
- Neeeeeeeeeeeeeeeeem!!! Ilyen nincs ez nem lehet. - hisztiztem szinte már a könnyem is kijött. 
- Ahj, nyugi tudod van az a csodálatos szer amit "alapozónak" hívnak - vonta meg a vállát az unokatesóm. Elfogadva tanácsát bekentem a fejem, de mivel nem használom ezért az egész fejem olyan barna volt mintha csoki turmix-al kenték volna be.
- Nagyon barna a fejem? - kérdeztem SungGi-tól a tükörben csodálva magam. De nem válaszolt, csak nevetésbe tört ki. 
- Jajj mosd le segítek! - röhögött továbbra is. Mikor az arcom nézhető volt, a ruhám makulátlan, a hajam maradt. Ki akartam vasalni de az semmit nem ért volna, mert 5 perc múlva göndör lett volna. Így lazán két copfba fogtam. Nem szeretek egy "randira" kiöltözni, mert akkor a fiú túlságosan fontosnak érezné magát, ami igaz de akkor is. Ez női logika.



Szóval, már csak 10 perc maradt hogy elérjük a buszt, így futottunk SungGi-val.
- Ne ne ne érjük el Unnie én félek. - torpantam meg.
- Jajj nyugi már majd kettesbe hagyunk titeket! De gyere. - húzott maga után. Kettesbe? Én nem akarom. Mikor oda értünk a buszmegállóba vártunk pár percet, és érkezett a jármű. SungGi a szó szoros értelmében fellökött a buszra.
- Zenét mert izgulok és megnyugszok! - dadogtam. Sunggie már reflex szerűen szedte ki a zsebéből a fülhallgatót és nyomta be a fülembe.
- Tessék rágó. - nyomta bele a számba SungGi mikor megérkeztünk.
- Nem kell mindjárt behányok. - köptem ki a fűre. Ahogy tudtam, nem volt ott WooJi, valami meccsen volt, ezért kicsit vártunk. Elindultunk egy park felé ahol Sunggie-val egy padra leültünk. Egy kék csőnadrágos fiú szaladt felénk, YoungWoo. 
- Sziasztok! - köszönt és adott puszit SungGi ajkaira. - WooJi azt mondta hogy a "Fresh Time" előtt lesz. Szóval menjünk.
- Neenennenenennenennee - hisztiztem. YoungWoo és a barátnője furán néztek rám nem értették a reakciómat, mert úgy néztem ki mint egy öt éves. Elindultunk, ugye ők ketten falták egymást én néha szétszedtem őket mert nagyon gyertyatartónak éreztem magam. Mikor már láttam hogy ott áll WooJi a szívem egyre hevesebben kalapált. Az utolsó öt métert már futva tettem meg. Olyan szorosan öleltem hogy levegőt alig kaptam. Mikor az úgy három perces ölelésből elengedtük egymást egy gyönyörű vörös rózsát adott. 
- Köszönöm - csillogtak a szemeim. Elindultunk vissza a parkba, sokat beszéltünk minden féléről. Mentünk egyenesen, mikor SungGi és barátja máshova elmentek, Wooji direkt nem utánuk ment, azt akarta hogy kettesbe legyünk. 
- HeeRa...- fordult felém mikor leültünk egy padra. 
- Igen? - néztem a szemébe.
- Nagyon szeretlek téged!
- Én is szeretlek - öleltem újból magamhoz.