Egy kis közérdekűt megemlítenék az elején.. Szóval amit leírok nagyjából így történt meg velem.. és nagyon nehéz nekem erről beszélni így három-négy hét elteltével is és ne haragudjatok ha későn hoztam a 2. részt de tényleg nehéz. Köszönöm megértéseteket :))
Annyira jó volt megölelni, minden percben csak a karjai közt lettem volna. Nagyon szeretem őt. Elgondolkozva azon, amiket az előbb mondtunk egymásnak, kissé szomorú lettem, mert messze lakunk egymástól és nagyon nehéz így. Az arcomat mellkasába fúrtam így voltunk pár percig.
- Mi a baj? - nézett rám WooJi aggódva.
- Semmi. - mosolyogtam rá álcázva gondomat. - Fázok. - álltam fel, és hisztiztem.
- Nincs kabátod?
- Nincs. - mondtam. Ez után WooJi csak szét tárta karját. - Hogy dobog a szíved. - néztem rá csodálkozva.
- Izgulok. - válaszolta, utána én csak a remegő kezemet mutattam neki.
- Ööö.. - álltam fel és néztem meredten előre. - SungGi-ék minket kémlelnek! - integettem az unokatesómnak. Ezek utána nevetve átültünk a másik padra ahol nem láttak minket. Annyi mindenről beszéltünk és egész végig fogtuk egymás kezét... Csodálatos volt vele lenni, és látva mások irigykedő tekintetét... Olyanok voltunk, mint egy szerelmes PÁR. A szerelmes igaz is a pár szócska nem stimmel.
SungGi-ék oda jöttek hozzánk kis idő múlva, a másik padot foglalták el. WooJi-val oda mentünk mind végig kézen fogva, vagyis mind két kezemet fogta és mögöttem jött... Mint az oviban. WooJi elvitt, de úgy hogy én háttal voltam az iránynak és szinte a cipőjén mentem. Távolodtunk YoungWoo-éktől, zavartan a kabátomhoz nyúltam, elvettem a padról és mentem WooJi után.
- Lassan jön a busz. - álltam szomorúan.
- Ne menj el. - nézett rám.
- Ott egy utazási iroda! -mutattam a boltra amire nagy betűkkel voltak ráírva városok. - Utazzunk el Paris-ba! - viccelődtem.
- Jó és majd veszünk kis pandákat és lesz állatkertünk és gazdagok leszünk és..és .. - hebegett a fiú boldogan. Tudtam hogy viccből mondta ő is, de jó volt ezen elgondolkozni. Vele élni.. Álom lenne.
- Elkísérsz a buszmegállóba igaz?
- Nem majd pont itt ezen a szent helyen fogok megállni! - nevetett ki. - Persze hogy elkísérlek. - mosolygott rám.
Pár percig még egymást nézve álltunk. Közeledett felém.. Vagyis nagyon sokáig a szemembe nézett azt gondoltam megfog csókolni. De miután feltűnően sokáig voltunk így, elhajtottam a fejem és megöleltem.
- HeeRa... - vett egy nagy levegőt. - Kérdezni szeretnék valamit.. - itt megint egy nagyobb szünetet tartott, és én kíváncsian néztem rá. - Leszel a barátnőm? - széles mosoly jelent arcán, de én pánikszerűen a karjába borultam... A sírás határán voltam. Tudtam hogy nem lehet. Nagyon messze lakik nem bírnék ki egy távkapcsolatot.
- Most akkor nem? - szipogott a fülembe.
- Kérlek ne haragudj rám. Annyira messze laksz, sajnálom. Lehet életem legrosszabb döntését fogom meghozni. - csuklott el a hangom. Újból magamhoz szorítottam. Percekig csak álltunk és egymásra néztünk. Fal fehér lehetett az arcom. Nem hittem hogy megkérdezi. A pulzusom 10000000 lehetett, SungGi szólt nekünk halkan.
- Bocsi csak mindjárt jön a busz. - mondta arcomat kémlelve, látta hogy baj van.
Elindultunk ugyan csak kézen fogva. Nem tudtam megszólalni nem jött ki hang a számon. Megváltoztatnám döntésem, mert annyira szomorú volt, nem bírtam nézni.
- Várj.. - állt meg és a könnyét törölte le. Majd megszakadta a szívem. Tovább mentünk elérve a célt. Én a földet "tanulmányoztam", nem tudtam a szemébe nézni.
- Ne haragudj.. - nyögtem ki nehezen, suttogva.
- Nem tudok rád haragudni!
- Jön..a..b..busz. - dadogtam a járműre mutatva. Még átöleltem WooJi-t egy puszit adott az arcomra és felszálltunk a buszra. Leültem, jött SungGi utánam és kifakadtam a sírásban. Nem tudtam abba hagyni. Sunggie átkarolva vigasztalt vagyis ő is sírt, úgy hogy nem tudta mi a bajom.. Leszállva a buszról, elmeséltem neki mindent, szerinte jól döntöttem. Majd kiderül.
The End~
- Izgulok. - válaszolta, utána én csak a remegő kezemet mutattam neki.
- Ööö.. - álltam fel és néztem meredten előre. - SungGi-ék minket kémlelnek! - integettem az unokatesómnak. Ezek utána nevetve átültünk a másik padra ahol nem láttak minket. Annyi mindenről beszéltünk és egész végig fogtuk egymás kezét... Csodálatos volt vele lenni, és látva mások irigykedő tekintetét... Olyanok voltunk, mint egy szerelmes PÁR. A szerelmes igaz is a pár szócska nem stimmel.
SungGi-ék oda jöttek hozzánk kis idő múlva, a másik padot foglalták el. WooJi-val oda mentünk mind végig kézen fogva, vagyis mind két kezemet fogta és mögöttem jött... Mint az oviban. WooJi elvitt, de úgy hogy én háttal voltam az iránynak és szinte a cipőjén mentem. Távolodtunk YoungWoo-éktől, zavartan a kabátomhoz nyúltam, elvettem a padról és mentem WooJi után.
- Lassan jön a busz. - álltam szomorúan.
- Ne menj el. - nézett rám.
- Ott egy utazási iroda! -mutattam a boltra amire nagy betűkkel voltak ráírva városok. - Utazzunk el Paris-ba! - viccelődtem.
- Jó és majd veszünk kis pandákat és lesz állatkertünk és gazdagok leszünk és..és .. - hebegett a fiú boldogan. Tudtam hogy viccből mondta ő is, de jó volt ezen elgondolkozni. Vele élni.. Álom lenne.
- Elkísérsz a buszmegállóba igaz?
- Nem majd pont itt ezen a szent helyen fogok megállni! - nevetett ki. - Persze hogy elkísérlek. - mosolygott rám.
Pár percig még egymást nézve álltunk. Közeledett felém.. Vagyis nagyon sokáig a szemembe nézett azt gondoltam megfog csókolni. De miután feltűnően sokáig voltunk így, elhajtottam a fejem és megöleltem.
- HeeRa... - vett egy nagy levegőt. - Kérdezni szeretnék valamit.. - itt megint egy nagyobb szünetet tartott, és én kíváncsian néztem rá. - Leszel a barátnőm? - széles mosoly jelent arcán, de én pánikszerűen a karjába borultam... A sírás határán voltam. Tudtam hogy nem lehet. Nagyon messze lakik nem bírnék ki egy távkapcsolatot.
- Most akkor nem? - szipogott a fülembe.
- Kérlek ne haragudj rám. Annyira messze laksz, sajnálom. Lehet életem legrosszabb döntését fogom meghozni. - csuklott el a hangom. Újból magamhoz szorítottam. Percekig csak álltunk és egymásra néztünk. Fal fehér lehetett az arcom. Nem hittem hogy megkérdezi. A pulzusom 10000000 lehetett, SungGi szólt nekünk halkan.
- Bocsi csak mindjárt jön a busz. - mondta arcomat kémlelve, látta hogy baj van.
Elindultunk ugyan csak kézen fogva. Nem tudtam megszólalni nem jött ki hang a számon. Megváltoztatnám döntésem, mert annyira szomorú volt, nem bírtam nézni.
- Várj.. - állt meg és a könnyét törölte le. Majd megszakadta a szívem. Tovább mentünk elérve a célt. Én a földet "tanulmányoztam", nem tudtam a szemébe nézni.
- Ne haragudj.. - nyögtem ki nehezen, suttogva.
- Nem tudok rád haragudni!
- Jön..a..b..busz. - dadogtam a járműre mutatva. Még átöleltem WooJi-t egy puszit adott az arcomra és felszálltunk a buszra. Leültem, jött SungGi utánam és kifakadtam a sírásban. Nem tudtam abba hagyni. Sunggie átkarolva vigasztalt vagyis ő is sírt, úgy hogy nem tudta mi a bajom.. Leszállva a buszról, elmeséltem neki mindent, szerinte jól döntöttem. Majd kiderül.
The End~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése