Hát igen.. Egy majdnem átlagos 17 éves lány vagyok a hatalmas Szöulba. Hogy miért majdnem átlagos? A szerelmem másik városban él a másik város alatt Daejeont értem, ami nincs közel hozzánk. Meglehetősen furcsán hangzik ez hogy a szerelmem és még se találkozunk. Bár ismertem, mert voltak közös ismerőseink de nem voltunk jóban. Eddig nem hittem volna, de megtörtént. Minden csak egy viccel kezdődött úgy hogy én írtam rá egy közösségi oldalon. Elkezdtünk beszélni, beszélni,még többet beszélni, mikor már ott tartottunk hogy azt írta hogy szeret. Én még nem éreztem ezt iránta de rá pár hónapra nekem is pillangók voltak a hasamban. Leírtam neki hogy mit érzek és közölte hogy ugyan így érez. Mint említettem a hétvégén megyek Daejeonba az unokatesómhoz... Aki egy városban lakik Vele.
- Komolyan? - visított ő is. - És WooJi tudja már?
- Nem még nem de pszt!
- Jó jó majd beszélünk le kell raknom. Szia! - köszönt el SungGi. Ekkor rá is írtam WooJi-ra. Másolom.
HeeRa: WooJi, valamit mondani akarok.
WooJi: Mond. :)
HeeRa: Hétvégén megyünk Daejeonba...
WooJi: Tessék? Akkor találkozunk. Szombaton ráérek kérlek gyertek el.
HeeRa: Szerintem az jó nekem is. :)
Pénteken appa hozott suliból, és vitt el. Nagyon izgultam mikor csak megláttam a Daejeon táblát az út mentén. Mikor megérkeztünk Unnie-ékhoz a nyakába ugrottam.
- Na és mi van WooJi-val? - tért a lényegre.
- Holnap találkozunk - pirultam el. - De jöttök ti is igaz? YoungWoo-val? (YoungWoo SungGi barátja)
- Megbeszélem vele.
Este is beszéltünk WooJival éjfélkor annyira jó volt leírni hogy ma találkozunk. Reggel kipattantak a szemeim vagyis negyed egykor keltem fel. Elkezdtünk készülődni Sunggie-val mikor észre nem vettem az arcomon két orbitális pattanást. Nem szokott lenni az nap kettő is kijött a fejemen.
- Neeeeeeeeeeeeeeeeem!!! Ilyen nincs ez nem lehet. - hisztiztem szinte már a könnyem is kijött.
- Ahj, nyugi tudod van az a csodálatos szer amit "alapozónak" hívnak - vonta meg a vállát az unokatesóm. Elfogadva tanácsát bekentem a fejem, de mivel nem használom ezért az egész fejem olyan barna volt mintha csoki turmix-al kenték volna be.
- Nagyon barna a fejem? - kérdeztem SungGi-tól a tükörben csodálva magam. De nem válaszolt, csak nevetésbe tört ki.
- Jajj mosd le segítek! - röhögött továbbra is. Mikor az arcom nézhető volt, a ruhám makulátlan, a hajam maradt. Ki akartam vasalni de az semmit nem ért volna, mert 5 perc múlva göndör lett volna. Így lazán két copfba fogtam. Nem szeretek egy "randira" kiöltözni, mert akkor a fiú túlságosan fontosnak érezné magát, ami igaz de akkor is. Ez női logika.
Szóval, már csak 10 perc maradt hogy elérjük a buszt, így futottunk SungGi-val.
- Ne ne ne érjük el Unnie én félek. - torpantam meg.
- Jajj nyugi már majd kettesbe hagyunk titeket! De gyere. - húzott maga után. Kettesbe? Én nem akarom. Mikor oda értünk a buszmegállóba vártunk pár percet, és érkezett a jármű. SungGi a szó szoros értelmében fellökött a buszra.
- Zenét mert izgulok és megnyugszok! - dadogtam. Sunggie már reflex szerűen szedte ki a zsebéből a fülhallgatót és nyomta be a fülembe.
- Tessék rágó. - nyomta bele a számba SungGi mikor megérkeztünk.
- Nem kell mindjárt behányok. - köptem ki a fűre. Ahogy tudtam, nem volt ott WooJi, valami meccsen volt, ezért kicsit vártunk. Elindultunk egy park felé ahol Sunggie-val egy padra leültünk. Egy kék csőnadrágos fiú szaladt felénk, YoungWoo.
- Sziasztok! - köszönt és adott puszit SungGi ajkaira. - WooJi azt mondta hogy a "Fresh Time" előtt lesz. Szóval menjünk.
- Neenennenenennenennee - hisztiztem. YoungWoo és a barátnője furán néztek rám nem értették a reakciómat, mert úgy néztem ki mint egy öt éves. Elindultunk, ugye ők ketten falták egymást én néha szétszedtem őket mert nagyon gyertyatartónak éreztem magam. Mikor már láttam hogy ott áll WooJi a szívem egyre hevesebben kalapált. Az utolsó öt métert már futva tettem meg. Olyan szorosan öleltem hogy levegőt alig kaptam. Mikor az úgy három perces ölelésből elengedtük egymást egy gyönyörű vörös rózsát adott.
- Köszönöm - csillogtak a szemeim. Elindultunk vissza a parkba, sokat beszéltünk minden féléről. Mentünk egyenesen, mikor SungGi és barátja máshova elmentek, Wooji direkt nem utánuk ment, azt akarta hogy kettesbe legyünk.
- HeeRa...- fordult felém mikor leültünk egy padra.
- Igen? - néztem a szemébe.
- Nagyon szeretlek téged!
- Én is szeretlek - öleltem újból magamhoz.
- Neeeeeeeeeeeeeeeeem!!! Ilyen nincs ez nem lehet. - hisztiztem szinte már a könnyem is kijött.
- Ahj, nyugi tudod van az a csodálatos szer amit "alapozónak" hívnak - vonta meg a vállát az unokatesóm. Elfogadva tanácsát bekentem a fejem, de mivel nem használom ezért az egész fejem olyan barna volt mintha csoki turmix-al kenték volna be.
- Nagyon barna a fejem? - kérdeztem SungGi-tól a tükörben csodálva magam. De nem válaszolt, csak nevetésbe tört ki.
- Jajj mosd le segítek! - röhögött továbbra is. Mikor az arcom nézhető volt, a ruhám makulátlan, a hajam maradt. Ki akartam vasalni de az semmit nem ért volna, mert 5 perc múlva göndör lett volna. Így lazán két copfba fogtam. Nem szeretek egy "randira" kiöltözni, mert akkor a fiú túlságosan fontosnak érezné magát, ami igaz de akkor is. Ez női logika.
Szóval, már csak 10 perc maradt hogy elérjük a buszt, így futottunk SungGi-val.
- Ne ne ne érjük el Unnie én félek. - torpantam meg.
- Jajj nyugi már majd kettesbe hagyunk titeket! De gyere. - húzott maga után. Kettesbe? Én nem akarom. Mikor oda értünk a buszmegállóba vártunk pár percet, és érkezett a jármű. SungGi a szó szoros értelmében fellökött a buszra.
- Zenét mert izgulok és megnyugszok! - dadogtam. Sunggie már reflex szerűen szedte ki a zsebéből a fülhallgatót és nyomta be a fülembe.
- Tessék rágó. - nyomta bele a számba SungGi mikor megérkeztünk.
- Nem kell mindjárt behányok. - köptem ki a fűre. Ahogy tudtam, nem volt ott WooJi, valami meccsen volt, ezért kicsit vártunk. Elindultunk egy park felé ahol Sunggie-val egy padra leültünk. Egy kék csőnadrágos fiú szaladt felénk, YoungWoo.
- Sziasztok! - köszönt és adott puszit SungGi ajkaira. - WooJi azt mondta hogy a "Fresh Time" előtt lesz. Szóval menjünk.
- Neenennenenennenennee - hisztiztem. YoungWoo és a barátnője furán néztek rám nem értették a reakciómat, mert úgy néztem ki mint egy öt éves. Elindultunk, ugye ők ketten falták egymást én néha szétszedtem őket mert nagyon gyertyatartónak éreztem magam. Mikor már láttam hogy ott áll WooJi a szívem egyre hevesebben kalapált. Az utolsó öt métert már futva tettem meg. Olyan szorosan öleltem hogy levegőt alig kaptam. Mikor az úgy három perces ölelésből elengedtük egymást egy gyönyörű vörös rózsát adott.
- Köszönöm - csillogtak a szemeim. Elindultunk vissza a parkba, sokat beszéltünk minden féléről. Mentünk egyenesen, mikor SungGi és barátja máshova elmentek, Wooji direkt nem utánuk ment, azt akarta hogy kettesbe legyünk.
- HeeRa...- fordult felém mikor leültünk egy padra.
- Igen? - néztem a szemébe.
- Nagyon szeretlek téged!
- Én is szeretlek - öleltem újból magamhoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése